SONYAS – amikor a fenntarthatóság maga a terv
Mi történik akkor, ha egy épületnél a fenntarthatóság nem a tervezés végén ellenőrzendő követelmény, hanem már a koncepcióalkotás egyik kiindulópontja?
Göteborgban, a Masthuggskajen városfejlesztési területen épülő Sonyas projekt erre mutat egy különösen érdekes példát.
A White Arkitekter Sonyas projektjében a körforgásos szemlélet nem egy-egy „zöld” termék kiválasztásában jelenik meg. Hatással van a tartószerkezeti rendszerre, az anyagválasztásra, a homlokzat kialakítására, az építési logisztikára, az újrahasználatra és az épület későbbi adaptálhatóságára is.
A tervezők eredeti célja az volt, hogy a projekt klímahatását 50%-kal csökkentsék egy hagyományos új építésű referenciaépülethez képest.
A jelenlegi számítások szerint azonban a csökkenés elérheti a 68%-ot.
Sonyas Göteborg
Kevesebb anyag – kisebb terhelés
A projekt egyik legérdekesebb része, hogy a fenntarthatósági célok közvetlenül összekapcsolódtak egy klasszikus mérnöki problémával.
A terület agyagos talaja jelentős alapozási kihívást jelentett. A hagyományos megközelítés erre nagyobb alapozási szerkezettel, több betonnal és acéllal is válaszolhatott volna.
A Sonyas esetében azonban más irányból közelítették meg a problémát:
ha csökkentjük az épület önsúlyát, csökkenthetjük az alapozásra jutó terhelést is.
Az acél és beton egy részét ezért könnyebb, ragasztott fa tartószerkezettel váltották ki. A White Arkitekter adatai szerint ezzel a teherhordó váz klímahatása közel 80%-kal csökkenthető.
A szerkezeti rasztert is optimalizálták annak érdekében, hogy a megszokottnál körülbelül 20%-kal könnyebb előregyártott üreges födémelemeket alkalmazhassanak.
A kisebb épülettömeg következtében pedig kevesebb talajmegerősítésre és cölöpözésre van szükség.
Ez azért érdekes, mert itt a fenntarthatóság nem különálló környezetvédelmi feladatként jelenik meg.
A kisebb anyagfelhasználás, a szerkezeti optimalizálás és a kisebb környezeti terhelés ugyanannak a mérnöki döntésnek az eredménye.
Amikor a meglévő anyag erőforrássá válik
A földmunkák során több száz éves facölöpöket találtak a göteborgi agyagban.
Hagyományos bontási vagy építési folyamatban az ilyen kitermelt elemek könnyen hulladékká válhatnának.
A projektcsapat azonban megvizsgálta a faanyag állapotát és tulajdonságait.
Kiderült, hogy a hosszú idő ellenére kiváló minőségű, tartós anyagról van szó.
A cölöpöket ezért megtisztítják és feldolgozzák, majd az épület lépcsőtereinek belső felületein használják fel újra.
Ez talán az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy megértsük a körforgásos építés lényegét.
A kitermelt vagy bontott anyag nem automatikusan hulladék.
Potenciális másodlagos nyersanyag.
A kérdés tehát nem feltétlenül az, hogy:
Hogyan kezeljük a keletkező hulladékot?
Hanem egy lépéssel korábban:
Valóban hulladék-e az, amit annak nevezünk?
A visszanyert tégla mint építészeti karakter
A Sonyas homlokzatán visszanyert téglát alkalmaznak.
Ez önmagában ma már nem lenne különösebben radikális döntés.
A tervezési megközelítés azonban annál érdekesebb.
A bontott téglák természetesen nem teljesen azonosak. Eltérhet a színük, felületük, patinájuk és karakterük.
Ahelyett, hogy ezeket az eltéréseket megpróbálnák elrejteni, a White Arkitekter a homlokzati koncepció részévé tette őket.
A különböző téglákból kialakuló mintázatot a hagyományos svéd rongyszőnyegek inspirálták.
A korábban problémának tekintett anyagvariáció így építészeti eszközzé válik.
Az újrahasználat nem kompromisszumként jelenik meg, hanem identitást ad az épületnek.
A visszanyert téglával, újrahasznosított üveggel és fa nyílászárókkal kialakított homlokzat klímahatása a projekt adatai szerint körülbelül 65%-kal alacsonyabb lehet.
Ez egyben fontos kérdést is felvet a jövő anyaghasználatával kapcsolatban.
Ha körforgásos építészetet szeretnénk, vajon továbbra is elvárhatjuk-e a másodlagos anyagoktól ugyanazt a tökéletes vizuális homogenitást, amelyet az újonnan gyártott termékektől megszoktunk?
Vagy megtanulhatjuk az anyag korát, patináját és kisebb eltéréseit értékként kezelni?
Az épület mint ideiglenes anyagbank
A Sonyasnál az újrahasználat nem korlátozódik a homlokzatra.
A projektben többek között visszanyert homlokzati és padlótéglákat, belső üvegezett válaszfalakat, szigetelőanyagokat, beépített bútorokat és különböző lapanyagokat használnak fel újra. Még olyan épületelemek is bekerülnek a körforgásba, mint a WC-k és mosdók.
Emellett újrahasznosított acélból készült vasalást és újrahasznosított alapanyagot tartalmazó gipszkartont is alkalmaznak.
Ez azonban rámutat a körforgásos építés egyik kevésbé látványos, de annál fontosabb oldalára:
az újrahasználat komoly projektlogisztikai feladat.
A visszanyert elemeket fel kell mérni.
Minősíteni kell.
Dokumentálni.
Tárolni.
Mennyiségileg és műszakilag össze kell hangolni a projekttel.
Majd a megfelelő építési fázisban rendelkezésre kell állniuk.
Vagyis a körforgásos építés nem egyszerűen anyagválasztás.
Ellátási lánc, tervezés, koordináció és projektmenedzsment is.
És számunkra, az OPUS-nál talán éppen itt válik különösen érdekessé a Sonyas.
Mert a jövő projektjeiben a kérdés nem mindig csak az lesz:
„Melyik gyártó tudja ezt leszállítani?”
Egyre gyakrabban lehet az is:
„Hol található már meg az az anyag vagy épületelem, amelyre a projektnek szüksége van?”
Nemcsak az anyag, az épület is alkalmazkodhat
A körforgásosság következő szintje már nem az egyes építőanyagokról szól, hanem magáról az épületről.
A Sonyast úgy tervezik, hogy a terei és bizonyos szerkezeti elemei a későbbi igényekhez igazíthatók legyenek.
Az épületben munkahelyek, éttermek, kulturális és nyilvános funkciók működnek majd egymás mellett.
A White Arkitekter saját irodája is ide költözik a várhatóan 2027 őszén elkészülő épületbe. Az irodatereket pedig úgy alakítják ki, hogy azok munkaidőn kívül kulturális és közösségi események számára is használhatók legyenek.
Ez már nemcsak anyaghatékonyság.
Területhatékonyság is.
Ugyanaz a négyzetméter több funkciót szolgál.
Több napszakban.
Több felhasználó számára.
Hosszabb időn keresztül.
A fenntarthatóság szempontjából ezért nemcsak azt érdemes megkérdezni, hogyan építhetünk kevesebb anyagból.
Hanem azt is:
hogyan tudjuk intenzívebben és hosszabb ideig használni azt, amit egyszer már megépítettünk?
68% – de talán nem ez a legérdekesebb szám
A Sonyas becsült 68%-os klímahatás-csökkentése természetesen figyelemre méltó.
De számunkra talán még érdekesebb az út, amely ehhez vezetett.
Nem egyetlen „csodatermék”.
Nem egyetlen új technológia.
És nem egy elkészült terv utólagos „zöldítése”.
Hanem sok, egymással összefüggő tervezési és mérnöki döntés.
A projekt során folyamatos klímaszámításokat végeztek a különböző anyagokra és épületrendszerekre. Az eredmények pedig visszahatottak a tervezésre.
Ehhez az építészek, mérnökök, megrendelő, kivitelezők és beszállítók szoros együttműködésére volt szükség.
És talán ez a Sonyas legfontosabb tanulsága.
A fenntarthatóság nem feltétlenül egy újabb sor a műszaki specifikációban.
Lehet maga a tervezési módszer.
Mi történik, ha könnyebbé tesszük a szerkezetet?
Mi történik, ha kevesebb anyagot használunk?
Mi történik, ha egy bontott elemet nem hulladékként, hanem erőforrásként kezelünk?
Mi történik, ha az épület szétszerelhető és átalakítható?
Mi történik, ha ugyanazt a teret több funkció használja?
Mi történik, ha az anyag szabálytalanságát nem elrejtjük, hanem építészeti értékké tesszük?
És végül:
biztosan minden esetben újat kell gyártanunk ahhoz, hogy valami újat hozzunk létre?
A következő évtized építőiparának egyik legfontosabb innovációja talán nem egy új anyag lesz.
Hanem az, hogy másképpen kezdünk gondolkodni a már rendelkezésünkre álló anyagokról, szerkezetekről és terekről.
OPUS Project Group
People. Materials. A Better Tomorrow.
Forrás és projektinformációk: White Arkitekter – Sonyas: a model for circular construction.